Polcológia

Most frissítettem a word presst. Fogalmam sincs, hogyan lehet a bejegyzés előtti cirkalmakat kitörörlni...

A Zuschlag-per egyik vádlottjának ügyvédje az előbb (fő műsoridőben) a Kossuth Rádióban valahogy így: „nem lehet mindenki könyvtáros, hogy egész nap a könyvtárban ücsörögjön és Tolsztojt olvasgasson – az más kérdés, hogy ebből meg lehet-e élni….”

Végre egy szakmai program, ahol egy csomó könyvtáros között egyszerre láttam legalább hat klogost is - örömmel ! Lehet, hogy egyikük ez alkalmat (mármint a mai rendezvényt ) sommázta így: „vigyorogva…” (?), de legalább meggyőződhetett a MOKKA-ODR-integráció komoly szándékáról, ha más dolgok meg éppen le is lombozták. Másikuk meg hallhatta: a TIOP-pályázatok nagy részét pályázatíróval készíttették a könyvtárak, „látható eredménnyel”:(

Azért egy csomó információt – főként a szünetben – összegyűjtöttem, tekintve, hogy csak néhány napja döbbentem rá, milyen kevés a pályázatíráshoz az idő, és azt se tudjuk, mihez lehet egyáltalán ilyen nagy pénzeket kérni (, ha már megvan egy csomó dolog, ami a pályázati kiírásban elérendőnek van feltüntetve : on-line hosszabbítás stb.)

A közbeszerzéses rész , pontosabban maga a közbeszerzés, azokkal az összegekkel (kiknek a zsebébe is vándorol majd?)– hozzám hasonlóan másokat is – kiborított.

Összességében azért minden hülyeségével is inkább felvillanyozott ez a nap.

A pályázat nem a megírással fejeződik be, hanem (az elnyerés utáni) megvalósítással. Ha ez t a megíráshoz viszonyítva félgőzzel csináljuk, a pályázatnak vége.

Úgy emlékszem, néhány hónappal ezelőtt a Liget még a legfrissebb szám írásait is teljes szöveggel közölte. A mostani friss, 11. számban csak részletek olvashatók egy-egy cikkből. Az első írás (címe: Klíma, kétely, propaganda), amelyet Ács József jegyez, a globális felmelegedéssel kapcsolatos hipotéziseket, hiedelmeket, félrevezetéseket, közhelyeket mutatja be – döbbenetes alapossággal. Utolsó előtti bekezdésben ez olvasható, mintegy összegzésként:

„Ha igaz, hogy a szén-dioxid okozta klímakatasztrófa veszélye korántsem akkora, mint hittük, megnyugodhatunk? Aligha. Úgy tűnik, a természet jobban elviseli az ember földi működését, mint maga az ember. A társadalmakat a közeljövőben inkább az ember alkotta rendszerek működésképtelenné válása fenyegeti.

Az önmagát…bajba sodró, korlátot nem ismerő exponenciális növekedés vírusa munkál a fenntarthatatlanná vált pénzügyi struktúrák mélyén is, melyek…összeomlanak. … A nyereség privatizálása, a veszteség társadalmasítása – ez az oligarchikus rendszerek jellegzetes viselkedése.”

Amiatt is érdekes volt a cikket olvasni, mert valahogy (nagyon is!) szakmánkra (pályázatok stb.) is asszociálhatunk. (Valamelyik klog-posthoz is kommentelni akartam, de elfelejtettem, melyikhez is.)

„ Talán nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, minden azzal kezdődött, hogy Amerikában a 60-as években áttértek az intézményfinanszírozásról a programfinanszírozásra. Ennek következtében minden tudományos intézet arra kényszerült, hogy tudományban járatlan gazdasági vagy politikai körök előtt igazolja kutatásainak létjogosultságát. … A tudományos élet védekezésre kényszerül: elkezdődik a hazudozás a hivatalnak. Megpróbálják átmenteni a legfontosabb kutatásokat. Hol ködösítéssel, máskor egyes jelenségek felnagyításával, kiszínezésével lehet elnyerni a pénzt. Ettől kezdve minden tudomány legfontosabb kutatási területe önmaga értékesítése. Centrális, mindent megelőző problémája pedig az, hogy miként kell programjait pénzemberek és politikusok szája íze szerint átfogalmazni és megideologizálni.”

A henrietta-blog legújabb bejegyzésében (+Élet és Könyvtár) olvasottak idilli képet idéztek föl bennem a    évek elejéről, amikor a déli órákban (két éven át) orvosi szakkönyvtárban voltam helyettes. A könyvtár az ebédlő közelében lévén, az orvosok ebéd környékén itt találkoztak ( a három híres szájsebész együtt jött), átfutották nemcsak saját (német, angol, francia nyelvű, igen, akkor ebben a sorrendben !!) szakfolyóirataikat , hanem mást is ( a Jama-t pl. mindenképp), gyorsan leadták könyvtárközi kérésüket, kerestek vagy kerestettek az Index Medicusban… Mostanában hallom, hogy ugyanott szintén lemondták majdnem az összes folyóiratot, beállítottak egy számítógépet a külföldi adatbázisok (Medline stb.) elérésére, könyvet alig rendelnek, a nyitva tartási idő lecsökkent…

Érdemes volna feltérképezni a kórházi szakkönyvtárak megváltozott helyzetét, és a három évtizeddel előbbi könyvhöz hasonlót ma is kiadni ilyet – címében persze a harmincat hatvannal felcserélve:

A magyar orvostudományi könyvtárügy és információ harmadik évtizede /Bárné dr. Pollák Zsuzsanna et al. Budapest:
Országos Orvostudományi Könyvtár és Dokumentációs Központ, 1979 . 259 p.

A 3K éppen most (2008. 10. sz.) indított útjára egy sorozatot, amelyben a megyei könyvtári híradók mutatkoznak majd be (szerkesztőik által). A 10. számban Csikai Elvira írt a hajdú-bihari „Tékákról”.

Imént került a kezembe a szabolcsiak <figyelemre méltó> lapja, a Könyvtári Kis Híradó legfrissebb száma is, amelyben megtalálhatjuk a nyári Matarka-konferencia teljes , szerkesztett anyagát. (Az előadások prezentációi itt érhetők el.)

Gellér Ferencné előadásának (Információtárolás és visszakeresés a repertóriumokban és cikkadatbázisokban) végén (fejezetcím: A megvalósult álom: a HUMANUS) egy mondatra lettem figyelmes: „ A Matarka szakmai összejövetele óta fontos változások történtek [a Humanus adatbázisban]: A help információk részletes tájékoztatást nyújtanak a rendszer használatához… Elkészült a találati halmazból a kijelölés-letöltés funkció…” Gyorsan elindítok hát egy keresést a Humanusban (éppen ezek hiánya miatt nem szerettem eddig használni), de bizony nem veszem észre, hogy elkészült volna. Vagy mégis ?

Monostori Imre köszöntőjében kedvesen jelezte, hogy már csak kettőt (évet) kell aludnunk, és begördül majd az ODR-konferencia jubileumi tortája. Azaz ez volt a könyvtárközisek tatabányai 8. találkozója.

Az első előadás Bánkeszi Katalin tartotta, amelyben az ODR és a MOKKA továbbfejlesztési lehetőségekről beszélt. Bevezetőjében összefoglalta a szükséges teendőket:

- az OSZK új szerverének üzembe helyezését

- az adatbázissal kapcsolatban a rekordok migrálását, az indexek frissítését

- a visszamenőleges duplumszűrést

- és a kisebb korrekciókat: lelőhelyek egységes kezelése, azonosítócserék, működési szabályok implementálása, authority fájlok betöltése

Itt említette – talán az előző ODR-fórumokon elhangzott kritikák hatására is -, fontos, hogy a könyvtárosok által készített rekordok is egységesek, jók legyenek!

Az előadás fő részében tulajdonképpen a TÁMOP-ot ismertette, persze a címben jelölt fejlesztésekre tekintettel kifejtve , mi lesz a pályázat tartalma. Például ilyenek:

- betöltő protokollok kidolgozása,

- tartalmi kereshetőséget biztosító szoftverfejlesztés

- adatforgalmi monitoring kiépítése

- tartalmi keresőrendszerek kidolgozása

Fontosnak tartja (a gazdaságosság is ezt kívánja?), hogy az ODR is használhasson háttér elektronikus adatbázist (amit <cikket, stb.> egyszer kértek, kerüljön archívumba, a következő kérésekkor elő lehessen venni).

Az OSZK, a DEENK és az SZTE hármas összefogása szükséges mindezek megvalósításához.

Másodikként Krasznai Márta, az OSZK könyvtárközi osztályvezetője kapott szót, aki az OCLC First Searchot mutatta be, mint egy megfontolásra érdemes mintát az ODR további fejlesztéséhez.

Lépésről lépésre (folyamatábraszerűségen) bemutatta a könyvtárközi folyamatot a kérés indításától a teljesítésen keresztül a visszaküldésig vagy az elutasításig.

Bartók Györgyi Határtalan lehetőségek címmel a határon túli magyar könyvtárak könyvtárközi kölcsönzési lehetőségéről beszélt.

Tóth Judit bemutatta a könyvtárközi kölcsönzési gyakorlatát a zalaegerszegi Deák Ferenc Megyei Könyvtárban. Miután fölidézte a fejlesztési státusokat, néhány (szerintem tapintatból igazán szőr mentén) fölsorolta az ODR-rel kapcsolatos gyakorlati problémákat: az elavulást a telematikai fejlesztés óta , azt, hogy a dokumentumtámogatás ugyan működik, de nem egyenletes, hogy a keresési idő növekszik, mert sok minden nincs az adatbázisban, például a folyóiratok nagy része sem, hogy a „sorban állás” lassítja a teljesítést. Azt is nagyon „halkan” említette, hogy ők nem szerezték be az Arielt, de nem is nagyon szükséges, hiszen ugyanerre a funkcióra találtak más megoldást. (Mi is, pedig van Arielünk, de nem ez utóbbit használjuk.)

Ebéd után a szoftverfejlesztők ültek a pódiumra, várva a konferencia résztvevőinek kérdéseit. Több érdekes fölvetés, kérdés, válasz, (saját ló dicsérete) közül csak néhányat ragadok ki:

Bánkeszi Katalin itt is megismételte: fontos az egységes szemléletű katalogizálás, a jó minőségű rekordok beküldése. Koltay Klára elmondta, hogy a testületi neveket elkezdik (a szabvány szerint) egységesíteni, a 2. lépés az lenne, ha minden könyvtár a MOKKA besorolási adatait használná.

Tóth Kornél a rekordok automatikus (csoportos) áttöltésére az OAI protokoll használatát szorgalmazta.

Horváth Zoltánné pedig először azt, szabályozni kellene, hogy új rekordot csak akkor lehessen feltölteni, ha már kiderült, még nincs az adatbázisban (hát az a baj: nem tudják kideríteni, hogy már megvan!!!) másodszor azt, hogy az authority fájlokat (OSZK dicséretes munkája)közkinccsé kellene tenni.

Bánkeszi K. ígérte, több könyvtárat fognak kijelölni, amelyek jó minőségben gyorsan állítanak elő rekordokat. (Ez a kérdés: milyen gyorsan?)

Benda Mária kecskeméti könyvtáros kérdésével-kérésével fordult a délutáni MOKKA-vita kicsit ODR-fórumossá. Ő azt kérte, a fejlesztők adjanak ismertetőt a könyvtárközi kölcsönzési modulokról. (Sajnos, a fejlesztők nem értik, miért kell kközi modul, saját nyomozásom szerint egyik nagy rendszernek sincs használható modulja, de látom, maguk a könyvtárosok <ill. sokan közülük> sem tudják, minek az.)

Tóth Kornélnak ekkor jutott eszébe, hogy tényleg, itt azért elsősorban KKK-s könyvtárosok vannak. Szerinte fontos fejlesztési irány, ha megoldják az egyik központi problémát: hogyan tud az ODR-felület a helyi IKR-ekkel kapcsolatot teremteni (szerintem fordítva is!)

Bériné Virág Márta a FSZEK informatikusa azt az igazságnak látszó (de csak látszó) tézist mondta ki: „az, hogy az ODR hogyan működik, az ODR-t használók összefogásán múlik.” (Sokszor megmondtuk, kicsit oda kellett volna figyelni! Sajnos, igen, túlságosan türelmesen vártuk a már legalább 5 éve megígért M-O integrációt, a működési elveket már 1997-8 táján publikálták ; a használat során tapasztalt rendellenességek is látszanak jó ideje –lehet, hogy ezekről a jelzés volt túl halk.)

Fátrai Márta, a konferencia örökös háziasszonya a fejlesztők magasröptű, MOKKA-centrikus párbeszédét a könyvtárközis mindennapok talajára próbálta lecsalogatni kérdésével: „Indítottak már önök könyvtárközi kérést?” - és elmondta, az jelenleg hogy is bonyolódik.

Így általános derültség közepette fejeződött be a konferencia.

Mire számíthatunk? A jelenlegi rendszer megjavulni nem fog, amíg okos pályázataink meg nem íródnak, be nem adódnak, el nem nyerjük, meg nem valósítjuk, s ez eltart talán addig, amíg a tatabányai torta be nem gördül egy szép őszi napon a könyvtár halljába a könyvtárközisek közé.

Ha végignézzük a z új Nobel-díjasról szóló magyar szakirodalmat ill. kritikákat, hát bizony az derül ki, húsz éve  nem írtak róla szinte semmi érdemlegeset. Van viszont egy szerkesztő, műfordító, Réz Pál, aki harminchat (36!!!) éve az alábbiakat fogalmazta meg esszéjében Le Clézióról:

„Aki nem sok örömmel és nem sok gyönyörűséggel igyekszik tájékozódni a mai francia irodalomban a francia próza új jelenségei között, nehezen szánja el magát ítéletre; jóslásra még kevésbé. Kockáztassuk meg, mégis, a sommás – és bizonyára szubjektív, sőt talán felesleges – véleményt. Ha egy képzelt társasjátékban három nevet kellene felsorolnom, azokét, akiket az ötvennél fiatalabb francia elbeszélők között a legígéretesebbnek és máris legmaradandóbbnak vélek, azt mondanám: Michel Butor, Jorge Semprun, J. –M.-G. Le Clézio.” 1972!!!

A Nyelvünk és Kultúránk 2008. 3. számában olvasható Kovács Ilona tanulmánya, címe: Az amerikai magyar könyvtári gyűjtemények, mint az etnikai könyvtári gyűjtemények típusai.

Miután megfogalmazza az etnikai gyűjtemény fogalmát, a magyar gyűjtemények két csoportját mutatja be:

- az amerikai magyar közösségek könyvtárait, amelyek lehetnek szervezetek vagy intézmények tulajdonában,vagy magángyűjtemények,

- illetve az amerikai intézményekben található magyar gyűjteményeket, ezen belül külön említi a közkönyvtárak és a szak- és egyetemi könyvtárak valamint a Library of Congress gyűjteményeit.

Jól el lehet időzni itt a könyvtárak szerinti példánystatisztikában!