A Melyik integrált rendszert válasszam? kérdése immár tíz-húsz éve napirenden van a könyvtárakban – és nemcsak a vezetők körében, de persze egy-egy könyvtárban csak egy-kétszer. Érdekes lenne számba venni, hol és mi volt a választási döntés igazi hátterében: a szoftver ára, a megbízhatónak látszó referencia, a gyakorlatban való kipróbálás eredménye, a meggyőző bemutatás stb.
Lehet, hogy a szakirodalomban való alapos utánanézés is sokat nyomott a latban?
|
Megjelenésekor igen figyelemre méltónak ítéltem a könyvtári IKR-ek összehasonlításáról írt tanulmányt: Eszenyiné Borbély Mária … könyvtári szoftverek értékelése a többtényezős döntéshozatal módszerével |
Néha azóta is eszembe jut, de most, hogy igazán belülről immár a harmadikat (IKR) van szerencsém megismerni, muszáj volt ismét belenéznem, és megállapítanom: a szoftverek értékelését a felhasználói elégedettség szempontjából történő rangsorolására e módszer mellett (helyett?) ki kellene egészíteni egy ún. „laboratóriumi szakasszal”.
Nem akartam ilyen fellengzős fogalmazásba merülni – mit is értek ezen? egy IKR használhatóságát, funkcionalitását stb. – most már meggyőződésem - igazán akkor tudja a felhasználó (most elsősorban a könyvtáros) megítélni, ha van összehasonlítási alapja. Ha mondjuk egy új szoftver használatánál csapja össze kezét: milyen zseniális is volt „az a rongyos régi” bizonyos megoldásokban. Vagy éppen: „nem is gondoltam volna, hogy ezt ilyen egyszerűen meg lehet oldani (mint az újnál látom)”!
Ha tehát lenne rá módom, mondjuk tíz (lelkes) fiatal könyvtárost, akik maximum két évet töltöttek eddig könyvtárban (fele időt feldolgozóban, fele időt olvasószolgálatban), bíznék meg azzal, hogy heti váltásban 50 („jól” kiválasztott, különböző típusú…) dokumentumot rendeljenek meg, érkeztessenek, készítsenek statisztikát, próbálják más könyvtártól letölteni a bibliográfiai rekordot, katalogizáljanak, tárják fel analitikusan, kölcsönözzék ki olvasónak, hosszabbítsák, jegyezzék elő, kérjék meg könyvtárköziben, készítsenek a kölcsönzésekről, előjegyzésekről statisztikát, 50 (valós) olvasói keresést reprodukáljanak a katalógus segítségével (kihagytam valamit?) – s mindegyik nálunk (hazánk) használatos szoftverrel ugyanígy. Minden szakaszt naplózzanak, értékeljenek – skálán és szövegesen is. A végén pedig vitassák meg tapasztalataikat – próbáljanak konszenzusra jutni.
Vajon mi lenne e "labor" vége?
