A beszélgetésre kiéhezett olvasó jön, leül az ügyeletes tájékoztató elé (ismerik is egymást), és mondja, mondja búját, örömét, köznapi dolgokat, egyebet… és közben nem veszi észre, hogy a tájékoztatásra várakoznak, vagy inkább eloldalognak, mert látják, hogy a könyvtáros „foglalt”. Ez megismétlődik másnap, egy hét múlva, sokszor… Az olvasó immár megszokott bútordarab. Ott. Kell (lehet) ezen változtatni?
