Milyen is volt az Újév, délidő -- Bécs, Musikvereinsahl, Wiener Philharmoniker 2009-ben – az 51. élő közvetítésben? Mint máskor? Majdnem, de a más árnyalatok is fontosak voltak.
Idén Daniel Barenboim , a zenekar által felkért művész volt a karmester. ( A zenekarral először tíz évesen találkozott mint zongorázó csodagyerek.) Most változó intenzitású, ívű és szélességű mozdulatokkal vezényelt (sokszor csak a jobb kezét használva) –s volt, amikor teljesen magára hagyta a zenekart. Újévi egy mondatos köszöntőjében a közel-keleti béke megszületését reméli, mint annak „fáradhatatlan apostola” - a rádióhallgató és tévénéző épp egy órája a gázai harcok fokozódásáról hallott hírt, és valahogy a dolog tragikuma e pillanatban elsiklik… (Túl gyönyörű ehhez az Aranyterem virágdíszítése, idén narancssárga a domináns tónus, sok strelíciával, margarétával, flamingóval…, túl édes és éteri a boldog békeidők keringőzenéje…)
A műsor-összeállítás legalább három magyar vonatkozású művel figyelemre méltó – a Haydn-évfordulóra is tekintettel a Búcsú szimfónia fináléját is játszották – no, itt nem vezényelt, inkább színészkedett Barenboim. Nagyon szépen interpretálták az Éljen a magyar!-t, amelyet egy 1869-es jótékonysági koncertre komponált <benne a Rákóczi–induló motívumaival> Johann Strauss, és a Pesti Vigadóban adták elő. A polka alatt most égszínkék kosztümben magyaros táncmotívumokkal humoros (irónikus!) felhanggal koreografált balettet láthattunk. A Kék Duna keringőt pedig gyerektáncosok (a bécsi balettiskola növendékei) mint fiúangyalok és fura kékruhás lányok bújócskázó, (szerintem hangsúlyozottan) szögletes mozdulatú balettje kísérte.
Érdekes adalék a hangverseny visszhangjához a Fidelióban fórumozók véleménye.
