Na végre, egy igazán polcológusnak való téma (a Katalisten) : az angolszász és magyar (európai) könyvgerinc-szöveg iránya :) (van ironikus smile is?)!
Nem akarom elhinni a kolléganő által javasolt (egyébként európai módon alulról fölfelé olvasható gerinccímű, amúgy tényleg érdekes) könyvben (Hill, Richard: Mi, európaiak. Bp.: Geomédia, 2001.) írtakat: „a könyv címét akkor is el lehet olvasni, ha borítóval felfelé az asztalon fekszik”a dolog indokának.
Hát mindegy, pedig tényleg bosszankodom – no nem az angolszász „másságán”, hanem azon, hogy minek kell ezt is utánoznunk . Újabban bizonyos kiadók teljesen áttértek az angol módira! Zömmel magyar nyelvű könyveket birtokló könyvtárak olvasóinak, de különösen tájékozatóinak, raktárosainak így sokkal hosszabb időbe telik egy adott könyv kiválasztása a polcról!
