S ha már a Holmi!
A júliusi számban egy zenetörténész 1982. évi naplóbejegyzéseit olvashatjuk – azok fő helyszínéről, a szovjet könyvtárakról. Ez is a címe az írásnak: Szovjet könyvtárakban és archívumokban.
És valóban: a naplójegyzetek fő témája, hogy milyen körülmények között végezte a majd 1997-ben (!!) kiadandó/kiadott Muszorgszkij –könyvéhez az anyaggyűjtést a szerző, Bojti János.
Mindjárt a második kutatási napon például olvashatunk benne egy összehasonlítást az OSZK-val (akkor az még a körúton székelt):
„A mi Széchényi Könyvtárunk után ez a könyvtárkombinát [Lenin Könyvtár, Moszkva] elkeserítő; úgy aránylik egymáshoz, mint a két város.”Később:
„Szóval az ember úgy dél körül megérkezik a Keleti pályaudvar nagyságú olvasóterembe, és szomorúan tapasztalja, hogy egy fia üres hely sincs. Ekkor sok társammal együtt föl s alá sétálgatunk, amíg ki nem szúrok egy éppen megüresedett széket. …Bár a helyiség zordságához még mindig nem tudtam hozzászokni, … be kell látnom, hogy intenzívebben lehet itt dolgozni, mint az otthoni Széchényi Könyvtárban. Ki tudja, miért. De ahová csak megy itt az ember, bármit kér is, mindig fel kell mutatni a látogatási jegyet. Hogy miért, arra még nem jöttem rá. Ha az ember becsukva adja oda, rászólnak, hogy nyissa ki; az istennek se nyitná ki ő…”No és látjuk az olvasót is, hogy hogyan csinálja, amit a könyvtárban nem szabad?
„Közben rám tör a dac. Azért is lemásolom azt a daltöredéket. Stikában elkezdem vonalazni a noteszemet, fél szemmel állandóan az ajtót lesem…csak Irina tudja, mi van nálam… Így aztán amikor Irina feltűnik az ajtóban, gyorsan becsapom a noteszt, és úgy csinálok, mintha mást csinálnék. Az akció sikeres, rövidesen megvan a másolat. Hát ilyen örömeim vannak nekem.”És a kutató itt nem áll meg!
Ezt a műveletet a Szaltikov-Scsedrin Könyvtárban végezte.
Fölfedezi, hogy egy fontos kézirat dossziéjában ott van egy másolat is.
„Hát ez a megoldás. Észrevétlenül el kell csennem néhány ívet a másolatból, akkor este tovább dolgozhatom a szállodai szobámban. …”S a kívülálló könyvtáros körmét rághatja izgalmában, míg két napi naplójegyzeten át elolvassa a művelet, a kézirat kicsempészését és annak „lélektani háttere” pontos, krimiszerű ecsetelését.
