Szombati ügyelet – minimális forgalom. Van időm két gépre is föltelepíteni a Zoterót, ha már Dani ajánlja,és a Matarka is fölkínálja. Ki is próbálom, bár cédulázáshoz szokott jómagam még nem egészen fogom föl leendő jóságát. No, majd holnap a vonaton áttanulmányozom, mit írnak róla.
Egy olvasó egy bulvárlap interjújára hívja föl a figyelmemet: Ági mamával, egy diszkó wécésnénijével beszélgetnek – fölkapom a fejem: még könyvet is írt. (Pivó Ágnes: WC Requiem. Bp.: Szerző, 2007.) Nézem a katalógust: nekünk is megvan. Kikölcsönöztem. Zavaró helyesírási hibái ellenére tanulságos: kicsit azt mondja nekem: a wc-ben való viselkedésünk (is) kultúránk lenyomata. Ági mama amellett, hogy nagyon jellemző eseteket mond el fiúkról, lányokról (sokkal rendetlenebbek, mint a fiúk), örömlányokról és melegekről (előítélet nélkül), sorolja egysoros megfigyeléseit, tapasztalatait. Összefoglalja: „tudni illik, hogy mi illik a diszkóban” (ha már otthon nem tanították meg, mondja Ági mama), sőt az illemhely használatának tízparancsolatát is , amit egyébként a wc-ajtókra is kifüggesztett – tizenhárom nyelven, a nála kérhető eszközök (lázcsillapító, ragtapasz, tű, cérna, fogkrém, óvszer, betét, harisnyanadrág, póló, spray stb.) listájával együtt. Majd olvashatjuk ajánlásait a diszkótulajdosoknak és a leendő wc-s néniknek, üzeneteit mindenkinek.
Hát, vannak mondatok, amit pl. a könyvtárosok is megszívlelhetnek:
„ ….-nek nem kötelező lenni. Ezt te választottad. Ha pedig elvállaltad, akkor szívvel-lélekkel csináld.…
Mosolyogj, mosolyogj, mosolyogj, mosolyogj.”Végül:
„Mielőtt mások felett ítélkeznél, gondolj legutóbb elkövetett hibádra.”
