Azt hiszem, nevezhető szemletanulmánynak Koltay Tibornak a Magyar Tudomány májusi számában megjelent írása: Veszélyes-e a tudományra a Web 2.0?
Mindenekelőtt a Web 2.0 fogalmával foglalkozik, amelynek tárgya szempontjából egyik fontos jellemzője a bizonytalanság; majd a közkeletű meghatározások mellett citál olyan – ellentétes - töltésűeket is, mint pl.
„van, akinek a kultúra halálát jelenti, míg más éppen annak újjászületését üdvözli, ….akad, akinek számára a kollektív intelligencia hasznosítását testesíti meg, míg mások a tömeg butaságának eluralkodását segíti elő….”Majd leszögezi:
„A Web 2.0-s környezet nem a tudományosságot támogatja.” –annak ellenére, hogy a kutatókat több eszközzel szolgálja, pl. a szakirodalom és a hivatkozások kezelését elősegítő
vagy a prezentációk megosztását lehetővé tevő http://slideshare.net.
Számomra (is?) meglepő volt az a kijelentése , hogy
„a nyílt hozzáférésnek semmi köze a Web 2.0 amatőr világához… ezt a mozgalmat jóval a megjelenése előtt kutatók indították el…”Később azt írja:
„A Web 2.0 világában mindenki lehet író és olvasó, az információ fogyasztója és előállítója, … ezzel összefüggésben kérdés az, mindez milyen mértékben fog hatni a tudományos kommunikációra… „Hát például
„…amatőr produktumok kerülnek előtérbe.”
ha „megszűnik a tudás előállításának lineáris, zárt jellege,…[ez] kérdéseket vet fel. A zárt rendszer ugyanis a minőségbiztosítás egyik záloga.”
„ … a szemét, a téves információk, a valóság hibás reprezentációi kiszűrődésére nincs biztosíték, ha inkompetensek a résztvevők.”
„A tudomány jelszava nem lehet ez: legyünk ott, ahol mások vannak! Csináljuk azt, amit mások csinálnak!”
„ A névtelenség nem jellemzi a tudományt, hiszen…az eredmények közzétételének fontos eleme a prioritás kimutatása.”Bár azt írja a szerző, átfogó válasz nem fogalmazható meg a címbeli kérdésre, mégis annak is tekinthető Charles Martelltől vett idézete:
„Korunkat a magas szintű szakosodás jellemzi, ezért érték a társadalomban a hosszú tanuláson alapuló hozzáértés. A tudomány pedig csak a hozzáértést fogadhatja el. Eközben soha nem volt még ilyen könnyű a tudás létrehozásához szükséges információkat összegyűjteni, míg tudást létrehozni az összegyűjtött információkból soha nem volt ilyen nehéz.”Koltay ehhez még hozzáteszi:
„…nem hagyjuk magunkat semmiféle retorikától elvakítani.”
